Nehéz megmondani, hogy az 1800-as évek eleji 1 millió dollár most mennyit érhet, talán az a gazdaságtörténelem egyik legnagyobb kihívása a pénz értékének meghatározása a különböző időkben. A fogyasztói árindex, ami egy meghatározott fogyasztói kosár árának változását nézi, jó inflációs mutató - rövid időtávon legalábbis. A 19. század elejéig visszamenőleg találhatunk adatokat a fogyasztói árindex alakulására, a gond csak az, hogy azóta nagyon átalakult az egész gazdaság, a fogyasztók által vásárolt termékek kosara radikálisan megváltozott. Például akkor viszonylag olcsón lehetett cselédeket "venni", egy manhattani luxusház bérlése pedig a 100 dollárt sem érte el, de a ruhák drágák voltak, mert kézzel készítették őket és utazni sem volt olcsó mulatság.
Az 1 millió dolláros vagyon például annyira ritka volt az 1800-as évek elején, hogy az angol szókészletben még éppen hogy csak megjelent a "milliomos" kifejezés. Akkoriban 1 millió dollárral bárki a leggazdagabb emberek közé tartozhatott.
Ha már két évszázadra visszamenőleg ilyen nehéz becsülni, akkor hogy állapíthatjuk meg, hogy egy akár 14. századi gazdag ember vagyona mennyi érne mai áron? A Barron's szerint a legegyszerűbben úgy, ha megnézzük, hogy az illető költekezése milyen hatással van az egész gazdaságra.
Ez alapján pedig a világ valaha élt leggazdagabb embere Musa Keita volt, a nyugat-afrikai Mali-Birodalom uralkodója, aki 1280 és 1337 között élt.
Az uralkodó a birodalomnak sok bevételt gyűjtött abból, hogy megadóztatta a Szaharát tevekaravánokkal átszelő kereskedőket. De két nyersanyag tette igazán gazdaggá az országot és őt: a az arany és a só.
A 14. században Mali biztosította a világ éves aranytermelésének felét három gazdag bányászati régióból. A hivatalos fizetőeszközt aranyporral töltött zacskók jelentették, az aranytömböket pedig az uralkodó kincstárában tárolták. A só a középkorban egy alapvető nyersanyag volt, amiből Nyugat-Afrikában annyi volt és olyan olcsó volt kitermelni, hogy sólapokat használtak építkezéseken. De máshol, ahol hiány volt belőle, a só "aranyat ért".
Musa Keita gazdagsága legendás volt. Hívő muszlim vallású lévén életében egyszer el kellett zarándokolnia Mekkába, amit 1324-ben meg is tett. A főváros, Timbuktu 2347 mérföldre volt Kairótól, ahonnan még 800 mérföldnyire van Mekka. Egy tevekaraván átlagosan 15-30 mérföldet tesz meg naponta és tekintve, hogy mekkora volt az afrikai uralkodó csapata, vélhetően még lassabban haladtak. Egy oda-vissza út két évbe telhetett, megállások nélkül is. Állítólag 500 katonával indult el, de szakácsok és mindenféle kiszolgálószemélyzet is csatlakozott hozzájuk. Több ezren lehettek, bár a krónikákban szereplő 60 ezres tömeg kissé túlzásnak tűnhet - írja a Barron's.
Állítólag 12 ezer szolga utazott velük, akik többek között aranyrudakat is szállítottak, összesen 36 tonnányit. Ez jelenlegi árfolyamon számolva 1,5 milliárd dollárt érhetett. A Kairóba vezető útján megajándékozta a szegényeket és a helyi uralkodókat, hogy bebiztosítsa a támogatásukat. Az útja során annyit költekezett, adakozott és vásárolt (élelmiszert, rabszolgákat, ruhákat), hogy Egyiptomban 25 százalékos inflációt okozott, az arab világ legnagyobb és legprosperálóbb gazdaságában. A krónikák szerint mintegy 20 évig tartott az egyiptomi gazdaságnak, hogy ezt kiheverje.
Musa Keita vagyonát nagyon nehéz mai pénzre váltani, de a Forbes becslései szerint ő minden idők leggazdagabb embere, vagyona mai áron mintegy 400 milliárd dollárra rúghatott.
