A kartellező cégek általában felosztják egymás között a piacot vagy előre megállapodnak az egységes árról, esetleg értékesítési módról. Ezzel a tevékenységgel erősen korlátozzák az egymás közötti versenyt, ami a kartell tagjainak ugyan előnyös, ám minden más szereplőnek - kartellen kívüli cégeknek, vásárlóknak, az államnak - hátrányokat okoz. A kartellek gyakorlatilag kis monopóliumok, amelyek nem legális módon emelik meg az árakat.

Mivel a kartell-megállapodások nemcsak a piac és a fogyasztók számára kedvezőtlenek, de az állam is károsodhat a hatására, kartellek létrehozása és megállapodások kötése tilos, és a versenyjogi szabályok megsértésének egyik legszigorúbb formája.

A kartellezésnek több formája létezik. Árkartellről többek között akkor beszélünk, ha a piaci szereplők egymás között előre rögzítik egy vagy több termék árát, vagy az ár egyes elemeit.

Piacfelosztó kartell esetén a versenytársak felosztják egymás között a piacot valamilyen szempont szerint. Ez a szempont lehet területi alapon, idő, termék vagy ügyfélkör szempontjából. Emellett az is kartellezésnek számít, ha a termelt vagy eladott termékek mennyiségéről állapodnak meg.

A közbeszerzési kartellek versenytárgyalásokon, közbeszerzési eljárásokon és egyéb pályázatokon nak elő. Ilyenkor a pályázaton induló cégek előre megállapodnak egymás között arról, hogy ki nyerje meg a tendert, minél magasabb áron. Hogy megnyerhesse, a többi pályázó visszalép vagy szándékosan hibás pályázatot nyújt be, esetleg időközben visszavonja az ajánlatát.

A közbeszerzési kartellek igen ártalmasak, így azt a törvények igen szigorúan, akár 5 év szabadságvesztéssel büntetik. Mégis a kartellek felismerése és azok bizonyítása igen nehéz és hosszadalmas feladat. A brit versenyhatóság becslése szerint például a kartelleknek évente csupán körülbelül 15 százalékára derül fény.

Fotó: FreeDigitalPhotos

Sikerescég.hu