A cikk szerint már idejemúlt az a felfogás, hogy egy szigorú, félelem- és irányításalapú, hierarchikus cég tud csak jól működni; egy ilyen rendszer nemcsak az alkalmazottak produktivitását rombolja, hanem még drága is. Mégis sok olyan cég van, ami a köztudatban "menőnek" számít, de valójában rettenetes munkahelyek, mivel az alkalmazottak állandóan dolgoznak, sosem mennek haza. Néhány munkahelyen kitüntetés az, ha valaki az asztalánál ülve kidől a túlterheltségtől.

Az író szerint azok az igazán jó munkahelyek, ahol rájön a vezetés arra, hogy dolgozók nélkül semmit nem érne a cég és így is kezelik őket.

A Forbes összegyűjtött tíz dolgot, amit a kiváló főnökök megtesznek az alkalmazottaikért; egyik sem drága, vagy nehezen megvalósítható ezek közül:

1. Rugalmasan kezelik a munkaidőt és adnak lehetőséget otthoni munkavégzésre, ha ez szükséges: sok olyan munkakör van, ahol például nem kell 8:00-kor kinyitni és fogadni az ügyfeleket, mégis szigorúan számon kérik, ha valaki késik. Sokkal jobb pedig, ha valakinek fáj a feje / lába / keze és emiatt 20 percet késik, vagy otthonról dolgozik, mint ha egyáltalán nem is dolgozik aznap. Emellett a cég maga is sokkal könnyebben szerez friss tehetségeket, ha a potenciális alkalmazottak élethelyzetéhez igazítja a kötelező munkaórákat.
    
2. Nem nézik rossz szemmel azt, ha valaki egy kicsit pihen munka közben: sajnos gyakran előfordul, hogy gépként kezelik a munkáltatók a dolgozóikat és nem adnak lehetőséget a kikapcsolódásra, holott néha szüksége van az embernek nyújtózásra, egy kis pihenés után pedig újult erővel tud nekivágni a munkának, ami hatékonyabbá teszi, mintha szünet nélkül kellene végigtolnia nyolc órát.
    
3. Olyan visszajelzési rendszereket használnak, ahol a főnökeinek és a beosztottjainak a munkáját is értékelheti az alkalmazott: sokan egyáltalán nem, vagy csak évente adnak lehetőséget a visszajelzésre, pedig a cikk írója szerint a kommunikáció és a nyílt visszajelzési rendszer segít a menedzsereknek és az érintett alkalmazottaknak megfékezni a nagyobb problémákat, mielőtt elharapódznak, ilyen például a zaklatás, vagy a diszkrimináció.
    
4. Nem használnak hosszú és összetett viselkedési szabályzatot, amit senki nem olvas el. Elég helyette az amerikai író szerint egy-két egyszerű szabályzat például a biztonsági előírásokról, esélyegyenlőségről, zaklatásról.
    
5. Barátságos és izgalmas a toborzási folyamat: a megfélemlítés helyett egy olyan rendszer lehet kifizetődőbb, amely "aranyként" kezeli a potenciális, vagy új alkalmazottakat, valamint az új kollégákat egyoldalúan értékelő rendszer helyett érdemes inkább olyan kétoldalú rendszert használni, ahol az új kollégák is el tudják mesélni, hogy milyen tapasztalattal rendelkeznek, hol dolgoztak korábban és hogy érzik magukat. Ez az új csapattárs integrációját is segítheti.
    
6. Osztályzás helyett célalapú az értékelési folyamat: a cikk írója szerint az osztályzatok senkit nem érdekelnek, érdemes inkább legalább évente kitűzni célokat, amelyeket az alkalmazottnak teljesíteniük kell.
    
7. Nem használnak minden apró részletet megszabó öltözködési szabályzatot: a legjobb az, ha az alkalmazott ruházatának a stílusát határozza csak meg a munkahely (üzleti, business casual, vagy alkalmi), ha valakinek kérdése van, akkor pedig a menedzseréhez fordulhat. Nem kifizetődő még a mandzsettagomb pontos méretét is meghatározni.
    
8. Tiszteletben tartják a munkatársaik munkahelyen kívüli kötelességeit: ha azt jelzi a munkatárs a magánéletében fontos személyeknek, hogy csak a munkahelye érdekli, miért is támogatnák a karrierjében? A kiegyensúlyozott magánélet a munkahelyi produktivitást is javítja.
    
9. Hagynak mozgásteret az alkalmazottaiknak, vagyis hisznek abban, hogy akit felvettek, tudja, hogy kell elvégezni a kiadott feladatot, ha pedig nem, akkor tud szólni. Fölösleges elbizonytalanítani az alkalmazottat azzal, hogy átolvassák az emailjeit, vagy megkérdőjelezik a döntéseit.
    
10. Minden győzelem közös győzelem, a munkatársak a dicsőségen és az elért siker hozadékán is osztoznak: nem azt kell kiemelni, hogy mi nem sikerült, hiszen mindenki követ el hibákat, helyette inkább a közös sikereket kell megünnepelni, valamint ennek eredményét - legyen szó akár materiális, akár immateriális javakról - meg kell osztani a munkaerővel, így lesznek motiváltak a dolgozók a további sikerek eléréséhez is.