A virtuális reklám például a műsor közben osztott képernyőn vagy rövid ideig megjelenő reklám.

A hatóság pénteki közleménye szerint a GfK Hungária Piackutató Intézet által tavaly év végén, mintegy száz ember bevonásával az új hirdetési formákról készített felmérés során szemkamerát használtak - az alanyok szemmozgását egy videokamera követi, így a kutatók pontosan regisztrálhatják, hogy mikor és mit néz -, másrészt fókuszcsoportokkal dolgoztak Budapesten, Debrecenben és Pápán.

A kutatás eredménye szerint a tévénézők számára a termékelhelyezés a hagyományos reklámblokknál kevésbé zavaró, elfogadott forma egészen addig, amíg az természetesen illeszkedik a műsor eredeti tartalmához, nem mesterkélt és nem eltúlzott. A termékmegjelenítés vizsgált típusai közül egyedül a virtuális reklámot tekintették a nézők egyértelműen zavarónak, ugyanis az a képernyőn futó műsor képarányának csökkentésével megtöri a nézői élményt - írják.

Ez a megoldás, bár jó emlékezeti hatást ért el, a fogadtatása rendkívül negatív volt: a válaszadók 75 százaléka érezte irritálónak. Az eredmények szerint az sem növelte a termékmegjelenítések elutasítottságát, ha egy műsorban nagy számban, akár különböző formában fordultak elő. Irritáló tényezőnek számított azonban a megkérdezettek körében, ha a műsorban elhelyezett termék, márka megjelenítési módja erőltetett és eltúlzott volt.

Az, hogy a termékmegjelenítés a képernyő mekkora részét foglalta el, továbbá hogy milyen hosszan mutatták, rendkívül meghatározó tényezőnek számított: a legtöbben érthetően az egész képernyőt elfoglaló, hosszú ideig bejátszott termékmegjelenítéseket, illetve reklámokat vették észre. A kutatásban résztvevők szerint aggályos azonban a termékmegjelenítés azon sajátossága, hogy mivel kevésbé befolyásolják a befogadói élményt, védelmi mechanizmusokat alig hívnak elő, ellentétben a televíziós reklámokkal, amikkel kapcsolatban szinte immunisnak hiszik magukat - közölte az NMHH.

A tájékoztatás szerint a szemkamerás vizsgálatok során a TV2 és az RTL Klub kilenc műsorrészletének összesen 66 termékmegjelenítése közül átlagosan 34 terméket vagy márkalogót észleltek, ismertek fel a nézők; a férfiak átlagosan 35-öt, a nők 34-et regisztráltak.

Az életkor és a lakóhely nagysága azonban már befolyásoló tényezőnek számított: a fiatalok és a nagyobb településeken élők több terméket regisztráltak a műsorfolyam alatt, mint az idősebbek és a kisebb települések lakói. Az is kiderült, hogy a legkevesebb spontán visszaemlékezést az ismeretlenebb és a képileg kevésbé hangsúlyos, kevés ideig megjelenő áruk generálták. A termékmegjelenítésre felhívó szöveget a nézők sokféleképpen értelmezték: többek szerint a reklámozó cég fizet érte, hogy a nézők figyelmét fókuszálja, vagy a csatorna védi vele magát, hogy reklámidőn túl is hirdethessen, de volt, aki tudta, hogy az valójában a médiatörvény által előírt, a korhatári megkötéshez hasonlatos figyelmeztetés.

A tanulmány a nem megengedett, burkolt reklámokat is vizsgálta: a nézők igenis érzékelik a burkolt reklámokat a műsorokban, és annál kevésbé tartják zavarónak azokat, minél több tartalmi információt szolgáltatnak a termékről. Az úgynevezett hírfolyamok - a képernyő alján olvasható szövegcsíkok - szintén figyelemfelkeltők, ám ezt a formát a többség egyáltalán nem találta zavarónak. A teljes tanulmány elérhető az NMHH honlapján.