Egyebek közt kiemelte: úgy látják, hogy az Európai Unió jelenlegi kkv-definíciója homogén csoportként kezeli a szektort, nem tükrözi a sokszínűséget, ezért szükségesnek tartják a sajátosságoknak jobban megfelelő, differenciáltabb meghatározást.

A EGSZB bolgár tagja rámutatott arra, hogy a kkv-k jelentős része nem tud bekapcsolódni a számukra kidolgozott uniós programokba, illetve nem tud élni a nekik szóló pénzügyi lehetőségekkel, mert túl bonyolultnak, nehezen hozzáférhetőnek tartják azokat. Szerinte ezen segítene az egyszerűbb, közérthetőbb, a kkv-k igényeihez igazodó feltételek kialakítása, egyablakos rendszer bevezetése, támogató szervezetek működtetése.

Milena Angelova jó példaként említette a Széchenyi Kártya Programot, amely figyelembe veszi a vállalkozások finanszírozási igényeit, közérthető nyelven, egyszerű eljárásban segíti a kkv-k finanszírozását.

Katrin Sturm, a Garanciaintézetek Európai Szövetsége főtitkára azt hangsúlyozta, hogy az európai kkv-knak 2020 után is szükségük lesz nekik szóló külön programokra, az ismeretek közvetítésére.

Dimitris Dimitriadis, az EGSZB tagja rámutatott arra, hogy szerinte nagy a távolság a kkv-k és az Európai Bizottság között, a brüsszeli szervezet nem igazán érti és látja a helyi vállalkozások helyzetét, ezért a sajátosságot is figyelembe vevő, a kkv-kat differenciáltan kezelő politikát kell kialakítani. Szerinte az uniós programok olyan követelményeket támasztanak a kkv-k elé, amelyeknek nem, vagy csak jelentős anyagi kiadással járó szakértő igénybe vétele mellett lehet teljesíteni.

Billo Kármen, a Nemzetgazdasági Minisztérium vállalkozásfejlesztési főosztályvezetője hangsúlyozta, hogy a magyar kkv-stratégiában a vállalkozásokat különböző szempontok alapján szerepeltetik, és az uniós támogatások felhasználásánál is figyelembe veszik az eltérő lehetőségeket.