Több Uber-sofőr a következő értesítést kapta az Ubertől:

Sajnálattal értesítünk, hogy az Uber 2016 július 24-én 12 órakor felfüggeszti szolgáltatását Budapesten.

A "felfüggesztés" kifejezésből talán arra következtethetünk, hogy a kivonulás nem feltétlenül végleges. Fekete Zoltán, az Uber magyarországi ügyvezetője ma délelőtt tart sajtótájékoztatót, "az Uber jövője Magyarországon a július 24-én hatályba lépő jogszabály után" címmel. Azt viszont a sofőröknek küldött értesítésből is már biztosan tudhattuk, hogy Budapesten nyíltan nem mennek szembe a szabályokkal.

A 444 beszámolója szerint Fekete Zoltán a sajtótájékoztatón megerősítette a kivonulás tényét. Azt mondta a sajtótájékoztatón, hogy az Uber hajlandó lett volna egy olyan rendszerben részt venni, ami lehetővé teszi, hogy a cég adót fizessen itthon, úgy látták azonban, hogy a kormány erre egyáltalán nem hajlandó.

A parlamenten júniusban ment át az a törvény, amely alapján a hatóságok 365 napon keresztül blokkolhatják a jogellenesen működő személyszállító cégek alkalmazását, ha nem hagynak fel a tevékenységgel. Az Uber pedig a jogalkotók szerint nyilván ebbe a kategóriába tartozna.

Kormányrendeletben határozták meg, hogy a személyszállító cégeknek diszpécserszolgálatot kell fenntartaniuk (erre az Ubernek definíció szerint semmi szüksége, mivel az appon keresztül kell intézni mindent, amit a taxis cégek diszpécserrel oldanak meg).

Brüsszel csak végső esetben tiltana

Mindeközben az uniós szabályozók az Uber tiltását kifejezetten rossz iránynak tekintik, szerintük ennél sokkal jobb megoldások is léteznek. Az erről szóló útmutatásban az olvasható:

A szolgáltatókat csak akkor indokolt működési vagy egyéb engedély kiváltására kötelezni, ha ez a vonatkozó közérdekű célok elérése szempontjából feltétlenül szükséges. A tevékenységtől való teljes eltiltás eszközével csak a legvégső esetben helyénvaló élni.

Mint az iránymutatásban írják, a platformokra vonatkozóan sem célszerű engedélyeztetési kötelezettséget előírni akkor, ha ezek közvetítői szerepet töltenek be a fogyasztók és a kérdéses szolgáltatásokat (pl. közlekedési vagy szálláshely-szolgáltatásokat) ténylegesen biztosító felek között.

Szerintük ehelyett az lenne célszerű, ha a tagországok különbséget tennének a szolgáltatásokat alkalmi jelleggel nyújtó magánszemélyek, illetve a hivatásos minőségben eljáró szolgáltatók között - pl. azáltal, hogy a tevékenység szintje alapján határértékeket vezetnének be.

Hát, ez Magyarországon nem jött össze.