A cselekmény folyományaként előzetes letartóztatásba kerülő munkavállaló nyilván nem tud eleget tenni rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének sem. A súlyos vétségre tekintettel lopás esetén a munkáltató ritkán éri be az azonnali hatályú felmondásnál enyhébb jogkövetkezménnyel. Mindazonáltal mód van a lopással okozott károk megtérítésének követelésére is. Ez nem csak az eltulajdonított dolog visszaszolgáltatását jelenti.

Bármilyen szankció alkalmazása mellett is döntsön a munkáltató, fontos, hogy a bizonyítási teher rajta van. Azaz vita esetén neki kell igazolnia, hogy a munkavállaló valóban elkövette a kötelezettségszegést megvalósító magatartást, és az megalapozta az intézkedését. A lopásra alapozott rendkívüli felmondásnál (illetve más jogkövetkezménynél) ezért érdemes előre végiggondolni, hogy a munkáltató ezt tudja-e hitelt érdemlően bizonyítani. Tettenérés és/vagy az elkövető beismerése esetén is célszerű haladéktalanul írásos jegyzőkönyvet felvenni az esetről, amelyet két tanú is aláír.

A bizonyítás körében azonban nem feltétel a rendőrség, más bűnügyi szerv, vagy a szabálysértési hatóság bevonása. A következetes bírói gyakorlat szerint ugyanis a munkavállaló büntetőjogi és munkajogi felelősségét el kell választani.

A munkáltató tehát a hatósági szervek bevonása előtt, illetve anélkül is megalapozottan élhet szankcióval lopás gyanúja esetén. Ehhez azonban a bírói gyakorlat szerint alapos gyanú szükséges, melynek tényállását a munkáltató rövid időn belül nem tisztázhatta. Egy konkrét esetben a bizonyítékok értékelése kapcsán a Kúria az alábbi elvi iránymutatásokat adta: az okszerűség, a logika, valamint az életszerűség követelménye alkalmazásával vonható le megalapozott következtetés arról, hogy a munkavállaló a rendkívüli felmondás okaként megjelölt cselekményt elkövette-e. Amennyiben a munkaköri kötelezettségszegés megállapítható, további vizsgálandó kérdés, hogy ennek súlya – figyelemmel a munkáltató tevékenységére és a munkavállaló munkakörére is – megalapozza-e a rendkívüli felmondást (BH2004. 251).

A gyakorlatból egyébként az is kitűnik, hogy nem önmagában az ellopott dolog értékének van jelentősége. Például, egy konkrét esetben a munkavállalónál egy telefonelőlapot találtak, amely – noha a lopás nem volt egyértelműen bizonyítható – csak jogellenesen kerülhetett ki a munkáltató üzeméből. A Kúria szerint a dolog értékére tekintet nélkül rendkívüli felmondást alapozhat meg, ha a munkavállalónál a munkáltató által gyártott termék egy részét úgy foglalják le, hogy a birtoklás szabályellenesnek minősül (BH2005. 329). Ugyanakkor olykor kétséges, hogy a lopás súlyos gondatlanságból történik-e.

Különösen ez a helyzet a munkáltatónál képződő hulladékok, melléktermékek esetén. Ha a munkavállaló nem volt tájékoztatva arról, hogy ezeket sem szabad elvinni a munkahelyről, akkor a fahulladék, csomagolóanyag stb. elvételéért nincs helye rendkívüli felmondásnak.