A legnagyobb különbség (31 százalékpont) a foglalkoztatásban a feltörekvő országokban van, míg a fejlett országok esetében 16 százalékpont a különbség. A legkisebb, 12 százalékpontos eltérést a fejlődő országokban regisztrálták. A régiókat nézve az arab államokban, Észak-Afrikában és Dél-Ázsiában vannak a legnagyobb különbségek.
Aggodalomra ad okot, hogy 1997 és 2017 között globálisan 3 százalékponttal csökkent a férfiak és a nők munkaerőpiaci részvétele, és a csökkenő trend várhatóan marad jövőre is.
A jelentés kitér arra, hogy a nők nehezebben találnak munkát a férfiaknál, és a mostani trendek szerint ez ahelyzet nem is változik 2021-ig. Az arab országokban és Észak-Afrikában több mint 20 százalékos a női munkanélküliség, több mint kétszerese a férfiakénak.
A tanulmány szerint a nők hajlandóbbak fizetetlen munkát végezni, a háztartási és otthoni ápolási teendőket inkább ők látják el, a fizetett munka esetében pedig többször túlóráznak a férfiaknál. A nők aránya az oktatásban, az egészségügyi és szociális területeken a legnagyobb, amelyet a nagykereskedelem és a kiskereskedelem követ.
Az egyenlőtlenségek enyhítésére, a nők munkaerőpiaci helyzetének javítására a tanulmány szerint komplex megközelítést kell alkalmazni, ami magában foglalja a nemi megkülönböztetés és a sztereotípiák elleni küzdelmet a munkahelyen és azon kívül is, az egyenlő munkáért egyenlő díjazás elvének érvényesítését, valamint fontos egyes, tipikusan nőinek tekintett munkák, mint a gondozás megfelelő javadalmazása. Kiemelik egyebek mellett az oktatásban való részvétel fontosságát és a döntéshozó helyzetben lévő női vezetők számának emelését, valamint a nők által végzett, családdal és háztartással kapcsolatos nagyrészt "láthatatlan" munka jelentőségét is.