Előbb mesterséges eszközökkel (közmunka, a regisztráció lehetőségének szigorítása), majd a gazdasági növekedés felpörgése növelte a valós munkahelyek számát. Szintén kedvező hatással volt a kivándorlás, amely részben közvetlenül mérsékelte a munkanélküliek seregét, részben pedig állásokat "szabadított fel", így elhelyezkedési lehetőséget teremtett. A 2008 után kivándorló 350-500 ezer fő érzékelhetően visszavetette a munkaerő kínálatot, különösen egyes bérérzékeny szakmákban (építőipar, egészségügy, szociális szféra stb.). Más oldalról a Nők 40 program is csökkentette az aktív munkaerő mennyiségét (miközben a nyugdíjkorhatár kitolása sokakat a munkaerő piacon tartott). A szakmunkás képzés átalakítása ugyancsak növelte a kínálatot. A jelzett folyamatok eredőjeként sokak szerint munkaerőhiány alakult ki, ami megnehezíti a növekedésre képes cégek helyzetét, illetve gátolja a külföldi cégek hazai megtelepülését.

A KSH 2019. júniusi adatai szerint a 15-64 közötti korosztály aktivitási rátája 70%-os volt (ezen belül a 40-55 közöttiek aránya 87%, a 20-24 év közöttieké 48%). A mutató is jelzi, hogy viszonylag nagy a foglalkoztatás szintje. Ezt mutatja elvben a munkanélküliségi ráta 3,3%-os értéke is, amely 155 ezer főt jelent. Ha ehhez hozzávesszük a közfoglalkoztatottakat (98 ezer főt),akkor 5,4%-ra emelkedik a ráta. Emellett (nem ismert számban) vannak olyanok is, akik bár munkanélküliek, nem regisztrálják magukat.

Ugyanakkor a munkanélküliség eloszlása nem egyenletes az országban. Mivel települési szinten a munkanélküliségi ráta nem áll rendelkezésre, de a munkanélküliek száma igen, ezért a lakónépességre vetítve mutatjuk be a munkanélküliek arányát (amely így kisebb, mint a munkanélküliségi ráta lenne). Jól látható, hogy messze átlag feletti az arány az ország keleti, észak-keleti részén (Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok megyék) és a Dél-Dunántúlon (Somogy, Baranya megyék). Ugyanakkor 2% alatti az arány Nyugat- és Közép-Dunántúlon.

Vagyis a munkaerő hiány és a munkaerő feleslge egyszerre van jelen az országban.

Emellett az is látható, hogy még a nagy munkaerő hiánnyal jellemezhető településken is található regisztrált munkanélküli. 1% alatti aránnyal 373 település büszkélkedhet, 1-2% közöttivel pedig 608. Ugyanakkor 5% feletti aránya van 929 településnek, vagyis ezeken a településeken a népesség huszada nem talál állást.

Az arányok azonban elfedik a tényleges munkanélküli számot. Budapesten igen alacsony a vizsgált arány (2% alatti), de összességében tízezres nagyságban vannak munkanélküliek még a fővárosban is. Ugyanakkor a kisebb településeken lévő esetleges nagy arány is takarhat kevés számú munkanélkülit. Ez különösen akkor érdekes, ha az a kérdés, hová érdemes egy-egy újabb üzemet, céget telepíteni, hol található megfelelő számú (és persze: minőségű) munkaerő.

A térkép alapján is látható, hogy nagyobb számban még Nyugat- és Közép-Dunántúlon is van "szabad" munkaerő, de kifejezetten nagy potenciál van a Duna-Tisza közén és szinte a teljes kelet-magyarországi területen (ahol településenként a 100 főt is meghaladja a munkát keresők száma). Ez alapján van még tér ezeken a településeken a munkahelyteremtésre csak a munkanélküliek száma alapján is. Ha a nem regisztráltakat és a közmunkában lévőket is hozzáadjuk, akkor nagyobb projektek is találhatnak itt megfelelő mennyiségű munkaerőt. 1000 olyan település (kerület) van, ahol 50 főnél nagyobb a regisztrált munkanélküliek száma, ráadásul a szomszédos településeken is ez a helyzet. Ugyanakkor a sikerhez - az ingázás megoldásán túl menően - szükség lenne képzésekre is.