A kiküldött munkavállalók száma alapján felállított uniós rangsorban Magyarország a tizenegyedik helyen áll, 2010 és 2014 között 67,2 százalékkal nőtt a külföldi kiküldetésben dolgozó magyarok száma. A magyarok több mint fele (56,3 százalék) Németországban, több mint ötöde (22,6 százalék) pedig Ausztriában van kiküldetésben, az ágazatok közül pedig az építőipar (48 százalék) és az ipar egyéb területei (41,7 százalék) dominálnak.

Az évek óta napirenden lévő módosítás így a legnagyobb létszámban a Németországban vállalkozási tevékenységet végző magyar cégeket érinti. „Az itt tevékenykedő mintegy 200-300 magyar építőipari cég jelentős része már évek óta az ágazati kollektív szerződésben meghatározott kötelező minimál órabért – 14,45 eurót (4500 forint) – fizeti a munkavállalóinak, ami jóval magasabb a 8,50 eurós (2600 forintos) országos minimál órabérnél” – mondta a Világgazdaságnak Mervai Péter, az Építőipari Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) németországi tagozatának titkára. A probléma az, hogy az EB által megcélzott ágazati átlagbérek ennél jóval magasabbak, 18-19 eurónál kezdődnek, de szakmánként és régiónként is eltérnek, amivel viszont már nem tudnak versenyezni a magyar cégek. A helyi cégekkel szemben nekik ráadásul nemcsak a munkabért kell kifizetni, hanem a munkavállalók szállásköltségét is.

Az ÉVOSZ éppen ezért nem támogatja az EB javaslatát, mert elfogadása esetén a magyar vállalkozások versenyelőnye csökkenne az EU országaiban, csorbulna a verseny és a szolgáltatások szabad áramlása. Mervai Péter szerint a régi tagállamok egy része sem támogatja a javaslatot, és inkább a szolgáltatásnyújtás szabadságát preferálná. Ráadásul Németország nagyon büszke – a több tízezer különféle megállapodásból álló – bértarifarendszerének önállóságára, amelybe csak a munkaadóknak és a szakszervezeteknek van beleszólásuk, így aligha fogadnak el könnyedén egy ilyen uniós javaslatot.